Egyensúly vagy önfeladás? A kapcsolatok láthatatlan mérlege

Egy párkapcsolat sokféle dologra épülhet: szeretetre, bizalomra, közös célokra, vágyakra, szokásokra. De van valami, ami minden működő kapcsolat mögött ott van: az egyensúly.

Ez nem azt jelenti, hogy minden pontosan 50-50%. Az élet nem mindig ilyen igazságos. Néha az egyik fél épp nehezebb időszakon megy keresztül, kevesebbet tud adni. Ez természetes. De ha tartósan azt érezzük, hogy mi adunk többet, mi figyelünk jobban, mi alkalmazkodunk gyakrabban – akkor feltehetőleg valami kibillent.

Az önfeladás csapdája

Sokan ilyenkor még többet próbálnak adni: „Ha még türelmesebb leszek… ha nem szólok… ha megértem őt... talán akkor visszatalál hozzám.”Ez az érzelmi „túlkompenzálás” azonban hosszú távon önfeladáshoz vezethet. Ilyenkor már nem azért vagyok kedves, mert így esik jól, hanem mert remélem, hogy a párom valamikor majd végre viszonozni fogja mindazt, amit én beleteszek a kapcsolatunkba. Ebben a dinamikában azonban a szeretet könnyen elvárássá válik, a gondoskodás pedig kimerítő feladattá.

Amikor a kapcsolatban nincs valódi kölcsönösség, az lassan, de biztosan elkezd tönkre tenni bennünket: csökken az önbecsülés, nő a bizonytalanság, és akár a fizikai jóllétünkre is hatással lehet. Ezen felül pedig magányt élhetünk meg egy kapcsolatban, ahol elvileg nem vagyunk egyedül.

Honnan vehetjük észre, ha kibillent az egyensúly?

Nem mindig egyszerű felismerni, ha túlságosan elsiklottunk egymás mellett, mindenesetre vannak árulkodó jelek:

• Úgy érzed, mindig neked kell kezdeményezni (beszélgetést, együttlétet, problémamegoldást),

• Gyakran igazodsz, miközben a másikról ugyanez nem mondható el,

• Előfordul, hogy nem mersz már megnyílni, mert félsz az elutasítástól, közönytől,

• Egyre gyakrabban tapasztalod, hogy kimerült vagy ettől a kapcsolattól – még akkor is, ha szereted a másikat.

  
  

A kölcsönösség, mint érzelmi biztonság

A kiegyensúlyozott kapcsolatban van tér a kölcsönösségre: az egyik fél figyelme, energiája, jelenléte viszontválaszokat kap. Nem feltétlenül azonos mértékben, de érezhetően. Ez nem azt jelenti, hogy minden üzenetre azonnali válasz érkezik, vagy hogy mindig ugyanolyan módon szeretjük egymást. Hanem azt, hogy mindkét fél fontosnak érzi magát, és van benne szándék arra, hogy a kapcsolatban jelen legyen – ne csak fizikailag, hanem érzelmileg is.

Néhány kérdés, amit érdemes lehet feltenned magadnak:

• Milyen érzés most ebben a kapcsolatban lenni?

• Értékesnek, szerethetőnek érzem magam benne?

• Amit adok, azt valóban szívből adom – vagy inkább reményből, félelemből, esetleg megfelelésből?

• Mit kapok én ebben a kapcsolatban, ami engem is táplál?

  
  

Ezek a kérdések nem azért vannak, hogy hibást keresünk, vagy gyorsan döntéseket hozzunk. Sokkal inkább segítenek tisztábban látni a saját működésünket és igényeinket. Mert ha tudjuk, mi zajlik bennünk, jobban tudjuk képviselni magunkat – akár a kapcsolatban maradva, akár változtatva rajta.

A változás lehetősége

Ha egy kapcsolatban kibillent az egyensúly, nem jelenti azt, hogy végérvényesen megromlott. Sok kapcsolatban van helye a rendeződésnek, újra egymásra hangolódásnak. De ez csak akkor történhet meg, ha mind a két félben egyaránt van nyitottság és valódi szándék is a változásra. A párkapcsolati munka nem megy egyoldalúan.

Ha úgy érzed, ez a téma megérintett, vagy hosszabb ideje motoszkál benned a kérdés: „vajon rendben vagyok ebben a kapcsolatban?” – érdemes lehet szakemberrel együtt ránézni ezekre a mintázatokra. Nem azért, mert baj van veled. Hanem azért, mert érdemes olyan kapcsolatban élni, ahol te is jól vagy.

Néha egy beszélgetés, egy külső nézőpont is elég lehet ahhoz, hogy új egyensúlyt találjunk – nemcsak a kapcsolatban, hanem saját magunkkal is.